Tájékoztató a munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei tárgyában hozott döntésről, Mfv.I.10.308/2017

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. április 16.

Az alperes személygépkocsi alkatrészek gyártásával foglalkozó gazdasági társaság. A felperes jogviszonyát az alperes felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint az alperesnél csökkentek a vevői megrendelések, továbbá egyes gyártási folyamatoknak kisebb létszámigényű gépeken való elvégzése miatt átszervezés vált szükségessé. A feladatok ellátását az alperes kevesebb munkavállalói létszámmal oldja meg, a felperes feladatai más munkavállalókhoz kerültek. A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára irányult, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálat kizártságára eljárási okból hivatkozott, utalva a Pp. 271. § (2) bekezdésére. Álláspontja szerint a jelen per vagyonjogi pernek minősül, a felperes keresete pedig nem haladta meg a törvényben szabályozott 3.000.000 forintot. A Pp. 358. § (3) bekezdés a) pontja kivételként nevesíti a (2) bekezdésben meghatározott értékhatár alól azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatban a jogviszony keletkezésének, módosításának, megszüntetésének jogszerűsége vitás. Jelen esetben a felmondás jogszerűségét kellett értékelni. A felmondás jogellenességét állító felperesi előadás is alaptalan. A munkáltató igazolta, hogy a felperes munkakörét összevonták és annak, hogy több hónappal később magasabb képzettséggel rendelkező gépészmérnökök felvétele történt, a jogvita eldöntésére nem lehet kihatása. Az alperes a létszámcsökkentés megtörténtét igazolta, annak, hogy ez az igazolás nem minősült okiratnak, a bizonyítékok értékelése során nem volt kiemelt jelentősége (Pp. 206. §). A felperes a joggal való visszaélés körében arra utalt, hogy a munkáltató azért az ő jogviszonyát szüntette meg, mert a védettség szempontjából irányadó nyugdíjkorhatárhoz közel volt. Széles körű bizonyítás szükséges ennek feltárásához, amely a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a joggal való visszaélésre hivatkozó felet terheli. Neki áll ugyanis érdekében, hogy az arra vonatkozó állítását a bíróság valónak fogadja el, ennek bizonyítatlansága pedig az ő hátrányára szolgál (5/2017. (XI.28.) KMK vélemény). A felperes bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A felperes által sem vitatottan a felmondás időpontjában nem illette meg az életkorhoz kapcsolódó védelem (Mt. 66. § (4) bekezdés). A védelmi szabályok érvényesülését a felmondás időpontjában kell vizsgálni. Arra helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az Mt. 66. § (4) bekezdése nem mondja ki azt, hogy a védettség szempontjából a felmondás közlése a jogviszony megszüntetése az irányadó. Az Mt. 65. § (3) bekezdése azonban a felmondási tilalom jogintézménye fenntartása mellett szabályozza azon eseteket, amikor a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a jogviszonyt. Azt is rögzíti (Mt. 65. § (4) bekezdés), hogy a védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Jelen esetben is analógiaként ez a szabály irányadó és nem a felperes által hivatkozott Mt. 77. § (4) bekezdése, amely olyan juttatásra vonatkozik, ami a jogviszony megszüntetésekor válik esedékessé.

Budapest, 2018. április 16.

A Kúria Sajtótitkársága